Ő 3

 2010.12.02. 12:25

Aztán eljött az idő, hogy tényleges engedett egy kis kötöttséget magának és elkezdett járni egy fiúval. Most utólag azt gondolom, hogy sikerült egy magához hasonló fiút találnia, aki átlagos kinézetű, átlagos ember, nem könyöklős, nyugodt. Akkor ezt nem pont így gondolta, mert nagyon szerette. A fiú sokkal jobban szerette. Egy kis idő után, miután ő - attól függetlenül, hogy ragaszkodott a fiúhoz - úgy érezte, hogy több kompromisszumot kell kötnie, mint ahogy azt gondolta, elkezdte magát egy kicsit függetleníteni. Nem költöztek össze, találkozgattak, együtt buliztak, inkább az Ő szüleinél voltak, nyáron a fiú szüleinél, mert ők ilyenkor a Balatonon töltötték az időt és Ő amúgy is utálta a fiú szüleit. De ez nem az együtt lakásról szólt, inkább csak időtöltés otthonosabb környezetben. Azért nem minden bulit töltöttek együtt, Ő azért a barátnőivel és a társaság vagányabb tagaival eljárkálgatott külön is. Nem is egyszer. Így gondolta kényelmesnek az életét. Felhőtlen volt és vidám. Mivel a fiú nem volt egy vezéregyéniség és erőszakos típus, ezek miatt a dolgok miatt nem igazán veszekedtek. Mindenki élhette egy kicsit a saját életét is, így nem konfliktusra nem volt ok. Érezte viszont, hogy a fiú még nem az "igazi". Pedig semmi gond nem volt vele, a lány szülei is szerették, a tesója is szerette, egy közös nagy társaságban voltak. És itt jön, hogy a lány egy kicsit a fellegekben járó, álmodozó és szerelmes típus. Mert egészen kamaszkora óta nem tudott egy fiút kiverni a fejéből. Késői gyerekkora és kamaszkora nyarait a tesójával együtt a nagyszüleinél töltötte vidéken. Ezeken a nyarakon mindig felbukkant egy fiú, aki nagyon tetszett neki és minden nyárom "szerelmes" is volt ebbe a fiúba, ami aztán évközben elmúlt. Azt se tudta ki fia és borja, milyen, milyen az egyénisége, hol lakik, de a fiú "daliás" napbarnított alakja, világítóan szőke haja rettenetesen vonzotta. Tetszett neki a mosolya és vidám természete, tetszett neki a társaság, akikkel a fiú együtt lógott, magabiztos kiállása. Bár nagyon nagyképűnek is tartotta, ettől eltekintett, mert a többi viszont mellette szólt. Annyira más volt, mint ő. Talán egy kicsit ő is ilyen szeretett volna lenni. Ki kellett volna már nőnie ebből a kamaszos, álmodozó korszakából, hiszen már 21 éves volt. Az események pörögtek, de ő talán a mai napig nem nőtt ebből ki.

Ő 2

 2010.11.30. 12:10

Nem volt különösebben kiemelkedő semmiben sem, mondhatni átlagos. Persze ő mindig azt gondolta magáról, hogy nem szép, lehetne szebb is, lehetne formásabb is. Ezért küzdeni kellett volna egy kicsit többet, de hamar feladta mindig. Egészen 23 éves koráig kifejezetten teltkarcsú volt szép nagy mellekkel minden sport nélkül. Ettől bizony önbizalom hiányban szenvedett. Aztán egyszer csak - és nem is tudni mitől, hiszen személyiségét nézve, ez nem volt rá jellemző - pár hónap alatt ledobott vagy 14 kilót! Boldog volt tőle! Sokan udvaroltak neki, kicsit központi ember is lett a társaságban, hízelgett neki ez a helyzet. És valamiért, ilyen csinosnak mondható maradt a mai napig, még a két gyerek szülése után is. Nem tudni, hogy mitől volt ez a nagy elhatározás a súlyát tekintve, mert másban továbbra is kicsit határozatlan volt mindig és a mai napig is. De nagyon vidám volt. Igaz, kicsit megkésve a gimnáziumi évek után, kezdett el igazán "élni". Buli, buli hátán, hosszú hétvégék a barátokkal Balatonon, itt-ott nyaralókban. Nagyon jó időszak volt. Mint már írtam, sokan udvaroltak neki. Fogadta is az udvarlásokat, de igazán komoly kapcsolatba nem ment bele. Most érezte csak igazán, hogy azt csinálhat, amit akar. Hiszen felnőtt, szüleinek már nem kellett annyira elszámolnia az idejéről, bár otthon lakott. Tanult, mellett dolgozgatott, hogy ne a szüleit kelljen terhelnie anyagilag. Teljesen azért nem szakadt el a családi élettől. Gondosan látogatta a nagyszüleit, fuvarozta őket vásárolni, vitte őket a családi eseményekre, testvérével nagyon jó viszonyt ápolt, olyannyira, hogy vitte magával bulizni, beépítette a saját társaságába, pénzt költött rá, őt is fuvarozta, az iskolai tanulmányaiban segített neki. Kicsit felszabadult volt az élete. Ezért is nem alakított ki komoly kapcsolatot. Az volt az elképzelése, hogy ha komolyabban együtt lenne valakivel, az gátolná ezt a jó érzést. Igaz, szerelmes típus volt. Sokszor érezte, hogy szerelmes valakibe, de az hamar el is múlt. De ettől a majdnem állandó szerelmi állapottól is nagyon jól érezte magát. Mintha folyton egy kicsit spicces állapotban lett volna. Ő akkoriban így érezte jól magát.

Ő 1

 2010.11.26. 12:26

Mindig jó lánygyerek volt. Apukája szigorú volt, az anyukája kevésbé. Próbált mindig a helyes úton járni és azt tenni amit a szülei elvártak tőle. Azt mind meg is tette élete során. Az iskolában a jegyei jók voltak. Igazából a mai napig úgy él, ahogy azt elvárják tőle és úgy dolgozik, ahogy azt elvárják tőle és úgy nevel gyereket, ahogy azt elvárják tőle. Mindenki életében többször elmondja azt a mondatot, hogy mi lett volna ha....Én is el tudom róla mondani. Mi lett volna ha tovább tanul a középiskola után. Ez az első kérdés. De sajnos nem vették fel először, aztán másodszor sem. Így csak egy két éves gyorstalpaló iskolát végzett és szerzett két nyelvvizsgát. Mindig úgy érzi, hogy jobban kellett volna még tanulni, be kellett volna jutni egy egyetemre, sokkal rámenősebbnek kellett volna lenni. Nyomulni, taposni az utat tovább. Időnként a szüleit is hibáztatja. Jobban kellett volna hatni rá, jobban kellett volna bele pumpálni az önbizalmat és törekvést előre. De jó gyerek volt. Amiben éppen élt azt jól teljesítette. A szüleinek megfelelő barátai voltak, a szüleinek megfelelően öltözködött. Segített otthon a háztartásban, segített a testvérének mindenben és vele szemben is úgy viselkedett, ahogy azt elvárta tőle a testvére. Az iskolákban soha nem volt rá panasz. Nem viselkedett rosszul, tisztelettel beszélt a tanáraival. Későn érő típus volt, úgyhogy későn is kezdett el randizni. De abban is úgy viselkedett, ahogy azt elvárták tőle. Próbált megfelelni a partnernek de közben adott szülei és barátai véleményére a fiúval kapcsolatban. Ez nehéz volt számára. De megoldotta. Azt gondolom, hogy egy kicsit befolyásolható is volt. Időnként nem is kicsit, hanem nagyon. De valahogy ezen mindig ügyesen túllendült. egyetlen hátránya csak az volt, hogy nagyon sokszor arra gondolt, hogy ezt nem így kellett volna csinálnia, meg kellett volna lépnie, sokszor megbánta, ha hallgatott valakire. Mindezektől függetlenül nagyon vidám teremtmény volt. Szeretett a családtagjaival lenni, nem bánta, ha a haverokkal elmaradt egy-két jó program. Szerintem úgy érezte, hogy akkor egy megfelelő burokban van, ahol nem bánthatják, nem kell felelős döntést hoznia, felhőtlenül élvezheti az időt.

ihlet

 2010.11.26. 11:37

És most már igazából tudom, hogy mi lesz az! Ott vannak a fejemben a mondatok, az érzések, az emlékek.........menni fog

elfordulás

 2010.11.26. 10:50

Végig azt hitte mindenki, hogy ők együtt maradnak. Mindenki látta, hogy sokszor veszekszenek, sok a gond körülöttük, de valahogy mindig megoldják. Hol így, hol úgy és sok sok éven keresztül. Megszülettek a gyerekek. Mert ez az élet rendje. Együttjárás, házasság, gyerekek, ház, autó, nyaralás. Ezt kell követni, mert ezt várják el tőlünk. Ki várja el? A társadalom? A város? A baráti kör? Ismerősök? Nem tudom. De így kell. Még akkor is, ha nem biztos, hogy az igazit válaszotod. Ők nem "igaziak", csak tették a dolgukat. Mindenki szerette a férfit is meg a nőt is. Kit ezért, kit azért. És nem jött össze. Ezért az egyiket ki kell taszítani, csúnyán, ki kell tagadni, soha az életben többet nem lehet vele beszélni és minden elképzelhető rossz jelzővel illetni. Csak azért mert az egyik elment a gyerekeivel együtt, elhagyta a férfit és talált egy másikat. Lehet, hogy ők lesznek az "igaziak". Boldogok, együtt szeretnének élni örökké. De mi tudjuk, hogy ez nem így lesz és elítéljük és eltemetjük egy temető utolsó apró zugába a legmélyebbre a kapcsolatot. Ítélkezünk, mert van hozzá jogunk. Minden jogunk megvan hozzá! Mert mi mindent tudunk, belelátunk mások életébe, mint ha mi is velük élnénk, így aztán hányhatjuk a szitkokat, amikor elmegy. Senki nem néz magába. Miért? Mert egyszerűbb mást szidni és szidni és szitkozódni. Mert gyávák vagyunk ahhoz, hogy magunkba forduljunk. Felszínesen élünk. Persze, hogy nem értjük meg a másik óriási lépését az életben, ha magunkat sem értjük. És én is gyáva vagyok, amiért nem állok ki mellette úgy ahogy kéne. Próbálkozok, de túl sokan vannak. Semmit sem látok, csak gyűlölt tekinteteket és ordibáló, fröcsögő szájakat. Én meg csak csöndben mormolom a magamét. De tartom magam ahhoz, hogy ő az én legjobb barátom, soha nem volt jobb és még ha hibázott is, azzal, hogy elhagyta és magával viszi a két gyereket és megpróbálja leélni az életét egy másik férfi mellett, akkor is örökké a barátom marad. Mindenestül. A jó és rossz tulajdonságaival együtt és az állítólagos nagy hibájával együtt, amit elkövetett. Mert nem fordulhatsz el a barátodtól azért mert hibázott. Ha elfordulnál, soha senkinek nem lenne igaz barátja. NEKEM VAN.

hol kezdjem?

 2010.11.22. 12:40

A cím a lényeg. Annyi minden történt velem az életben és nem csak velem, hanem a szeretett vagy nem szeretett környezetemben is. Megpróbálok itt nagy élettapasztalatokat írni, aztán az is lehet hogy csak magamnak írok. Az sem gond :-), így vezethetek egy naplót és nem kell feltárnom hogy ki is vagyok valójában. Arra gondoltam, hogy leírok egy-egy történetet, ami a közvetlen környezetemben történik, de nem arról, hogy a szomszéd kivitte-e időben a kukát, vagy a másik szomszédom mikor veszekedett. Nem. Élettörténetek, amik rendszerint a különélésről vagy az együttélésről, szerelemről, szétválásról, megcsalásról, gyerekekről szólnak. Összetett kérdések ezek, ezért tudom nehezen elkezdeni, meg egyáltalán honnét? Arra is gondoltam, hogy ha netalántán valaki elolvassa valmelyik történetet, akkor abból következtetéseket tud levonni a jövőjét nézve, hiszem ezek tényleg valós történetek. Vagy egy olvasó átgondolhatja addigi életét és a blogomat olvasva változtat, változtathat valamin. Nem tudom. Meglátjuk. Nemsokára kezdem.......

süti beállítások módosítása