Végig azt hitte mindenki, hogy ők együtt maradnak. Mindenki látta, hogy sokszor veszekszenek, sok a gond körülöttük, de valahogy mindig megoldják. Hol így, hol úgy és sok sok éven keresztül. Megszülettek a gyerekek. Mert ez az élet rendje. Együttjárás, házasság, gyerekek, ház, autó, nyaralás. Ezt kell követni, mert ezt várják el tőlünk. Ki várja el? A társadalom? A város? A baráti kör? Ismerősök? Nem tudom. De így kell. Még akkor is, ha nem biztos, hogy az igazit válaszotod. Ők nem "igaziak", csak tették a dolgukat. Mindenki szerette a férfit is meg a nőt is. Kit ezért, kit azért. És nem jött össze. Ezért az egyiket ki kell taszítani, csúnyán, ki kell tagadni, soha az életben többet nem lehet vele beszélni és minden elképzelhető rossz jelzővel illetni. Csak azért mert az egyik elment a gyerekeivel együtt, elhagyta a férfit és talált egy másikat. Lehet, hogy ők lesznek az "igaziak". Boldogok, együtt szeretnének élni örökké. De mi tudjuk, hogy ez nem így lesz és elítéljük és eltemetjük egy temető utolsó apró zugába a legmélyebbre a kapcsolatot. Ítélkezünk, mert van hozzá jogunk. Minden jogunk megvan hozzá! Mert mi mindent tudunk, belelátunk mások életébe, mint ha mi is velük élnénk, így aztán hányhatjuk a szitkokat, amikor elmegy. Senki nem néz magába. Miért? Mert egyszerűbb mást szidni és szidni és szitkozódni. Mert gyávák vagyunk ahhoz, hogy magunkba forduljunk. Felszínesen élünk. Persze, hogy nem értjük meg a másik óriási lépését az életben, ha magunkat sem értjük. És én is gyáva vagyok, amiért nem állok ki mellette úgy ahogy kéne. Próbálkozok, de túl sokan vannak. Semmit sem látok, csak gyűlölt tekinteteket és ordibáló, fröcsögő szájakat. Én meg csak csöndben mormolom a magamét. De tartom magam ahhoz, hogy ő az én legjobb barátom, soha nem volt jobb és még ha hibázott is, azzal, hogy elhagyta és magával viszi a két gyereket és megpróbálja leélni az életét egy másik férfi mellett, akkor is örökké a barátom marad. Mindenestül. A jó és rossz tulajdonságaival együtt és az állítólagos nagy hibájával együtt, amit elkövetett. Mert nem fordulhatsz el a barátodtól azért mert hibázott. Ha elfordulnál, soha senkinek nem lenne igaz barátja. NEKEM VAN.