Ő 3

 2010.12.02. 12:25

Aztán eljött az idő, hogy tényleges engedett egy kis kötöttséget magának és elkezdett járni egy fiúval. Most utólag azt gondolom, hogy sikerült egy magához hasonló fiút találnia, aki átlagos kinézetű, átlagos ember, nem könyöklős, nyugodt. Akkor ezt nem pont így gondolta, mert nagyon szerette. A fiú sokkal jobban szerette. Egy kis idő után, miután ő - attól függetlenül, hogy ragaszkodott a fiúhoz - úgy érezte, hogy több kompromisszumot kell kötnie, mint ahogy azt gondolta, elkezdte magát egy kicsit függetleníteni. Nem költöztek össze, találkozgattak, együtt buliztak, inkább az Ő szüleinél voltak, nyáron a fiú szüleinél, mert ők ilyenkor a Balatonon töltötték az időt és Ő amúgy is utálta a fiú szüleit. De ez nem az együtt lakásról szólt, inkább csak időtöltés otthonosabb környezetben. Azért nem minden bulit töltöttek együtt, Ő azért a barátnőivel és a társaság vagányabb tagaival eljárkálgatott külön is. Nem is egyszer. Így gondolta kényelmesnek az életét. Felhőtlen volt és vidám. Mivel a fiú nem volt egy vezéregyéniség és erőszakos típus, ezek miatt a dolgok miatt nem igazán veszekedtek. Mindenki élhette egy kicsit a saját életét is, így nem konfliktusra nem volt ok. Érezte viszont, hogy a fiú még nem az "igazi". Pedig semmi gond nem volt vele, a lány szülei is szerették, a tesója is szerette, egy közös nagy társaságban voltak. És itt jön, hogy a lány egy kicsit a fellegekben járó, álmodozó és szerelmes típus. Mert egészen kamaszkora óta nem tudott egy fiút kiverni a fejéből. Késői gyerekkora és kamaszkora nyarait a tesójával együtt a nagyszüleinél töltötte vidéken. Ezeken a nyarakon mindig felbukkant egy fiú, aki nagyon tetszett neki és minden nyárom "szerelmes" is volt ebbe a fiúba, ami aztán évközben elmúlt. Azt se tudta ki fia és borja, milyen, milyen az egyénisége, hol lakik, de a fiú "daliás" napbarnított alakja, világítóan szőke haja rettenetesen vonzotta. Tetszett neki a mosolya és vidám természete, tetszett neki a társaság, akikkel a fiú együtt lógott, magabiztos kiállása. Bár nagyon nagyképűnek is tartotta, ettől eltekintett, mert a többi viszont mellette szólt. Annyira más volt, mint ő. Talán egy kicsit ő is ilyen szeretett volna lenni. Ki kellett volna már nőnie ebből a kamaszos, álmodozó korszakából, hiszen már 21 éves volt. Az események pörögtek, de ő talán a mai napig nem nőtt ebből ki.

A bejegyzés trackback címe:

https://eletekrol.blog.hu/api/trackback/id/tr652488277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása